 A szóláshagyomány egyes alkotásait a köznyelv szólásnak, közmondásnak nevezi, gyakran nem téve különbséget a kettő között. A szólás és közmondás gyűjtemények összeállítói a fentieken kívül számos más megnevezéssel illetik: így a borral kapcsolatos szólásokat és közmondásokat szokás bormondások néven említeni.
Baranyai Decsi János az első magyar közmondásgyűjtő
Az egyházmegyéjéről Baranyainak, nemesi családjáról Czimornak, szülőhelyéről Decsinek nevezett Baranyai Decsi János, a legjelesebb magyar humanisták egyike 1560 táján látta meg a napvilágot.
A reformáció virágzó iskolájában
oly sikeresen szívta magába a tudományokat, hogy Debrecen, Kolozsvár után a kor leghíresebb egyetemén, Wittembergben tanult. Írt és beszélt héberül, görögül, latinul, németül, franciául, spanyolul, de valószínűleg elboldogult törökül és rácul is anyanyelvén kívül.
Számos műve között akad filozófiai tankönyv,
magyar s birodalmi törvénygyűjtemény, több történeti munka, számunkra talán mégis legbecsesebb közel ötezer szebbnél szebb szófordulatot rejtő közmondásgyűjteménye, amit röviden Adagiorum-nak mondunk.
Maga a szerző - aki nem szolgain,
hanem értelem szerint ültette át a főleg latin és görög szólásokat - úgy tartja, a közmondások nem mások, mint maradványai, s bizonyos lángocskái ama ősi filozófiának és bölcsességnek, amely a régieknél még sokkal romlatlanabbul élt, mint az utódoknál. Szerinte ezeket nem terjedelmük, hanem a bennük rejlő gondolat értéke és emelkedettsége alapján kell értékelni - mondja latin nyelvű előszavában, amit Csonka Ferenc ültetett át magyarra.
A szólás- és közmondásgyűjtemény
1598-ban Bártfán, a Klösz-nyomdában jelent meg Decsi Adagiorum graecolatinoungaricorum chiliades quinque című kötete, az első magyar szólás- és közmondásgyűjtemény. Ez a munka Közép- és Kelet-Európában az elsők közé tartozik, csak egy cseh gyűjtemény előzte meg. Korábban jelent meg pl. angol, arab, francia, német, olasz gyűjtemény, rá következett 1618-ban a lengyel gyűjtés, majd a litván, észt, ukrán; 18. századi az első finn, orosz, szerb, szlovák, a 19. században látott napvilágot az első bolgár, román és szlovén gyűjtés.
Decsi a kötet összeállításakor
Erasmus és több más, 16. századi szólásgyűjtő (Hadrianus Iunius, Brassicanus, Gilbertus Cognatus és mások) Bázelben 1574-ben kiadott magyarázatos latin–görög szólásgyűjteményét veszi alapul. Válogat belőle, a magyarázatokat elhagyja, helyette a magyar megfelelőt vagy a magyar fordítást közli.
A talán 200-300 példányban megjelent, kis alakú, 444 oldalas kötet 4827 magyar adatot tartalmaz, köztük mintegy 800 szólást és közmondást.
Ma négy teljes és tíz hiányos példánya ismert.
A gyűjteményből több száz adatot átvett Szenci Molnár Albert Magyar–latin szótárának második (1611-es), hanaui kiadásába, onnan kerültek a későbbi (heidelbergi, nürnbergi) és a Bod Péter és Pápai Páriz Ferenc által átdolgozott kiadásokba és az ezutáni közmondásgyűjteményekbe is.
1978-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetem 400 példányban megjelentette az Adagiorum hasonmás kiadását.
Mi érdekes lehet egy 400 éves szövegben,
gondolatban a ma olvasója számára? Az első és talán a legmeglepőbb, hogy önmagára ismerhet: szinte nem változott a világ, ugyanaz jellemzi az egykori és a mai embert. A második, hogy a legtöbb szólás, közmondás alig szorul magyarázatra, s meglehetős éleslátásról tanúskodik. Mindezt magunk is nyomon követhetjük néhány válogatott példa alapján, ahol a bormondások között csemegéztünk.
Aki száz évig ilyen bort iszik, sokáig él.
„Bort meg nőt csak tisztán!”
„Bor nélkül nincs ének!”
„A bor értéke a kora.”
„Vén embernek bor a patikája.”
„Szegény ebéd, ahol bor nincs.”
„Jó bornak nem kell cégér!”
„Többen halnak borban, hogysem tengerben.”
„Még a vénembert is táncba viszi a bor.”
„Megmutatja a bor, kiben mi lakik!”
„Ki a bort megissza, ura legyen annak.”
„Jó a bor mindenkor, hajnalkor, éjfélkor.”
„Aki vizet önt a borba, Isten nyila verje orrba!”
„Borbarát van, de bajbarát nincs!”
„Az élet túl rövid ahhoz, hogy rossz bort igyál!”
„Akinek a bor csupán szőlőlé, annak a szex is csak anatómia!”
„Ki a bort, a nőt és a dalt szereti rossz ember nem lehet!”
„Étel mellett keveset, bor mellett sokat szoktak beszélni.”
„A bor kis mértékben gyógyszer, nagymértékben orvosság.”
„A bor megtanít az ékesen való szólásra.”
„A bor a némát is megtanítja szólani.”
„Ne adj bort az ostobának, hallgatni fog.”
„Ki a bortól elázik, vagy hosszút köp, vagy rókázik.”
„Bor mellett hamar kiugrik az igaz.”
„Töltsük már a bort is, ne csak az időt.”
„Bor, amennyit én akarom: búza, amennyit Isten ad.”
„Bort a serre idd egyszerre, sert a borra hagyd máskorra!”
„Barátot bor közt, bort sajt után, lovat istállóban, leányt bálban ne válassz.” |
