 Nyolcadik éve űzi az ipart pornócsillagként a budapesti Németh Anna, akiről a egy tévéműsorban derült ki mindez, és azóta meglehetősen megnehezült az élete.
Hogyan zajlik egy ilyen jellegű munka?
– kérdeztük a „műhelytitkokról” – Jó előre kézhez kapjuk a forgatókönyvet, amelyet betanulunk. Külföldön vagy Magyarországon összehívják a szereplőket, akik közül a producer választ. Összeismerteti egymással a szereplőket, és kezdődhet a forgatás.
Mi kell ahhoz, hogy stáb előtt,
meztelenül, ismeretlen partnerrel képes legyen valaki szeretkezni? – Jó adag gátlástalanság, ami éppúgy fejleszthető, mint bármilyen, átlagon felüli képesség, ami embereket kiemel a középszerűségből. Színészi hajlam, ami elérhető tanulás útján, vagy felszínre jöhet a génekből, amit közszóval őstehetségnek nevezünk. Szükséges még bizonyítási vágy az élet szennyének lemosásához. Nálam ez utóbbi a legnagyobb hajtóerő, hogy én, a senki, a képzetlen képes vagyok külföldön ünnepelt pornócsillag lenni, akit a világ sztárjaihoz hasonlóan elismernek.
Nehéz gyermekkora volt, derül ki visszaemlékezéséből. A szereplési vágya miért csak későn jelentkezett?
– Művészi hajlamom már az iskolában megnyilvánult. Énekeltem, szavaltam, táncoltam, tanáraim is láttak bennem fantáziát, de a körülmények nem tették lehetővé a kibontakozást. Az évtizedekig bujkáló vágy azonban lassan testet öltött. Képezni kezdtem magam hangilag. Kórusokban szerepeltem, ahol szólószerepeket is kaptam. Nyertem szenior énekversenyt, megválasztottak kerületi szépségkirálynőnek, a szüret szépének, statisztaként foglalkoztattak a Nemzeti Színházban. Bekerültem az élet sűrűjébe, majd belesodródtam a pornószakmába.
Ekkor már egyáltalán nem volt fiatal, sőt manökenalkat sem.
– Sok férfinek éppen ez tetszett, a Rubens-ideál, s ez mérhetetlen önbizalmat adott. Én kellettem a külföldi menő producereknek öregen, kövéren, csúnyán – piacképes elképzeléseik kivitelezéséhez.
Ön minden pozitúrát elvállal, a csoportszextől az orális szeretkezésig. Pénzért, hírnévért teszi, s még élvezi is?
– Keserves munka ez, s nem biztos, hogy élvezem is. Meg kell játszani a szituációt, hogy hiteles legyen. A gyilkos szereplő sem gyilkol az életben, én is teljesítem a rendező elvárásait, s egyébként a többi emberhez hasonlóan élem az életem, csak egy villamosbaleset következtében nehezebben, mert 18 ezer forint a rokkantnyugdíjam.
Milyen új helyzetet teremtett a tévészereplés az életében?
– Egyrészt kitaszítottságot, másrészt valami minden képzeletet felülmúló érdeklődést a mentőövet kereső korosztályok számára. Fantasztikus társadalmi igény mutatkozik a szexuális felvilágosítás iránt.
A tévészerkesztők által egyeztetett telefonos megkeresések a legkülönfélébb korosztálytól jöttek. Főként fiúk kérdezték, hogyan közelítsenek meg egy nőt lelkileg és technikailag, mivel ezt a problémát nincs kivel megbeszéljék. Sok családban ez még mindig tabutémának számít, s az iskolai felvilágosítás sem mindig kielégítő.
Ön úgy látja, hogy nagyobb nyíltságot igényelne
ennek a kérdésnek a kezelése? – Rengeteg társadalmi problémát oldhatna meg a szexuális élet rendbetétele, hiszen gyakran halljuk, hogy hazánkban, korosztálytól függően ugyan, de minden második ember szexuális gondokkal küzd. Éppen ezért lenne szükséges a fiatalok szakszerű útbaindítása, a közép- és idősebb korosztály problémáinak kezelése. Aki ugyanis otthon megkapja a kielégülés érzését, az nem vágyik házasságon kívüli – pénzt követelő, félelmet és aggodalmat szülő –, kétes kimenetelű kapcsolatokba. /Forrás - archiv/ |
